Az iráni klímamigrációs helyzet súlyosbodása azt jelzi, hogy nemzeti szintű katasztrófává válhat.

A szakértők szerint évente több tízezer iráni kénytelen elhagyni lakóhelyét a rekordhőmérséklet, az elhúzódó aszályok, valamint a folyók és tavak kiszáradása miatt. Sokan közülük földművesek, kétkezi munkások és halászok, akik családjukkal együtt vidékről a nagyobb iráni városok felé indulnak más megélhetési lehetőségeket keresve. Az iráni tisztviselők az éghajlatváltozást hibáztatják a vízhiány és az elsivatagosodásért, de a szakértők szerint a válságot fokozza a rossz vízgazdálkodás és a gyors népességnövekedés. Bár az éghajlati migránsok pontos száma nem ismert, becslések szerint 2022-ben mintegy 42 ezer ember kényszerült elvándorolni az éghajlatváltozás hatásai miatt. Irán egyre nagyobb része válik lakhatatlanná az évek óta tartó aszály miatt, és az éghajlat legkisebb változása is hatással van a lakosságra. Az Iránt sújtó vízhiányt és természeti katasztrófákat azonban nemcsak az éghajlatváltozás okozza, hanem a kormány rossz vízgazdálkodása és a gyakran hézagos infrastruktúra is. Az éghajlatváltozás és a rossz vízgazdálkodás együttesen váltottak ki egy környezeti válságot Iránban, amelynek következményei egyre súlyosabbak. Az ország szűkös vízkészlete és a gyors népességnövekedés miatt a klímaváltozásra adott válaszok is korlátozottak, és a problémák csak fokozódnak. Az éghajlatváltozás és a migráció egyre nagyobb terhet jelent az iráni infrastruktúrának, és társadalmi-gazdasági problémákat okoz, mint például a növekvő szegénység, a túlzsúfoltság és az általános lakhatási problémák.