Azóta, hogy Nagyezsda értesült a haláláról májusban, Artyom Ponomarjov özvegye és anyósa, kutatást folytatnak arról, hogy hol őrzik a maradványait. Összefognak más családokkal is a szülőfalujukból, akik szintén próbálják megtalálni Ukrajnában elesett szeretteik holttestét.
Május 23-án este először hallotta a pletykákat Nagyezsda a kis falujukban, hogy 23 éves veje, Artyom Ponomarjov elesett Ukrajnában harcolva. Másnap reggel megerősítették a halálát.
A helyi katonai nyilvántartási és sorozási hivatalban azt mondták, hogy május 14-én ölték meg a férfit a kelet-ukrajnai Bahmut városában, amely az orosz invázió óta a leghevesebb harcok színhelye.
Bár Artyom halálának híre eljutott a falujukba az oroszországi Arhangelszki területen, Sipicinóba, még mindig nem kapták vissza a holttestét, és nem temethették el.
Azóta, hogy megtudták a halálhírt, Nagyezsda és Polina – Artyom özvegye – családi és baráti kapcsolatokra támaszkodva, valamint látogatások révén különböző hullaházakban, próbálják megtalálni a fiatal katonát.
Nagyezsda szerint a holttestet Bahmutból elszállították, és valószínűleg valamelyik nagy hullaházban lehet, amelyet létrehoztak Nyugat-Oroszországban és Kelet-Ukrajna orosz ellenőrzés alatt álló részein.
Egy ügyvéd segítségével megtudták, hogy Artyom hivatalosan eltűntként van nyilvántartva, nem elesettként, ami azt jelentheti, hogy a holttestet elveszítették. Még nem temethetik el és nem tarthatnak igényt az orosz állam által nyújtott anyagi kártérítésre sem.
Nagyezsda szerint számára most a legfontosabb az, hogy megtalálja Artyomot, és tudja, hogy hol van a holtteste.
Artyom keresése csak egy példa arra, hogy sok orosz katonát vagy a Wagner zsoldoscsoporttal harcolót Ukrajnában meghaltak, de a holttestüket nem adták vissza a családjuknak.
A Kelet-Ukrajnában vívott harcok miatt sok holttestet nehéz azonosítani, ami miatt csúszik az elszállításuk a temetésre, és a családok anyagi kártérítése is.
Bár a háborús veszteségek pontos száma nem ismert, amerikai tisztviselők szerint Oroszország katonai veszteségei közel háromszázezer, ebből százhúszezer a halálos áldozatok száma.
A Kreml továbbra is keres új katonákat, hogy kompenzálja a megnövekedett veszteségeket. A férfiakat előnyökkel és készpénzes bónuszokkal csábítják a bevonulásra, és a katonai szolgálat felső korhatárát is emelték harminc évre.
Artyom a középiskola után az orosz hadseregben szolgált, de idő előtt leszerelt. Bahmutba küldték a Wagner zsoldosaival, ahol elesett.
Azóta a család keresi a holttestet, és összefog más családokkal, akik hasonló helyzetben vannak.
Különböző források és barátok segítségével megtudták, hogy Artyom holttestének Luhanszkba szállították, majd a Rosztov-na-Donuban lévő katonai hullaházba kellett volna vinni. Nagyezsda szerint a rosztovi hullaházben van valaki azonos időpontban és helyszínen elhunyt egyedüliharcosok közül, ami azt sugallja, hogy Artyom holtteste ott lehet.
Az ügyvéd segítségével a család jogi kérelmet nyújtott be a katonai bizottsághoz, de még nem kaptak választ. Az ügyet az ügyészséghez is bejelentették, de a válasz nem segített.
Nagyezsda úgy gondolja, hogy a hatóságok el akarják titkolni a harctéri veszteségek mértékét, és ezért nem adják vissza a holttesteket a családoknak.
A család pedig továbbra is kutatja, hogy hol lehet Artyom holtteste, és igazságot szerezne szeretteiknek.
