A temetés költségeinek magas volta évtizedek óta egy ismert tény. Az emberi élet fontos eseményei, mint az esküvő, a gyermek születése, a gyermek felsőoktatásba küldése, a lakhatás, a betegség, a nyugdíjas évek és a temetés komoly anyagi terheket jelentenek. Gyakran előfordul, hogy erre nem lehet előre felkészülni, különösen, ha figyelembe vesszük az átlagemberek valós jövedelmeit. Az egyre növekvő urnák száma az otthonokban jelzi, hogy sokan nem tudják megengedni maguknak a temetést. Ez a helyzet kijelzi, hogy miért van szükség a temetkezési szervezetek kampányára.
A pszichológusok szerint az otthonban lévő urna nem segíti a gyászfeldolgozást, hanem inkább megterheli a lelket és gátolja az elengedést. Fontos megkérdezni, hogy az elhunyt mit szeretett volna, hogy a halála után mi történjen vele. Azonban a halállal való foglalkozás mindig kényes téma volt, amit sokan elkerülnek. Van, aki még az életbiztosítást is felkínálja, amiben benne van a temetési szolgáltatás is, de sokan nem mernek erről beszélni, és visszautasítják a témát.
Édesanyám világosan kifejezte végső kívánságait. Nem akart hagyományos temetést, hanem hamvasztást és a hamvait szerette volna elszórni a Tiszába. Azonban fontos megjegyezni, hogy még ez a lehető legegyszerűbb temetési mód is jelentős összegbe került. A temetkezési vállalkozások üzleti szektorrá váltak, és kihasználják az emberek gyászát, hogy minél több pénzt húzzanak ki belőle. Az emberek anyagi terheket viselnek a temetés miatt, még akkor is, ha a temetési szolgáltatók úgy gondolják, hogy az emberek úgyis fizetnek.
Személyes tapasztalatunk alapján anyám végakarata szerint jártunk el, és nem kértünk semmilyen temetkezési szolgáltatást. Ennek ellenére a temetésünk 200 000 forintba került, mert a lepedőt nekünk kellett vinnünk a hamvasztás előtt, és a test elszállítása és a hamvasztás időpontja is pénzbe került. Az üres urnát a hulladékudvarba vittük, mivel nem lebomló anyagból készült. Bár méltó módon búcsúztattuk anyámat, mégis sokba került. A temetési szervezetek által indított kampányban nem látok többet, mint egy üzleti vállalkozás kapálózását azért, mert kevés a temetés. Ez a helyzet rendkívül szomorú.
Úgy gondolom, hogy az „alapszolgáltatásoknak”, mint az elhunyt elszállítása, tárolása és hamvasztása, államilag támogatottnak és alanyi jogon járónak kellene lenniük. Azonban mindenki szabadon dönthessen a saját pénztárcája és az elhunyt kívánsága szerint, hogy milyen temetést szeretne.
