A retró telefonok, mint például a régi mobiltelefonok vagy rádiótelefonok, ma már visszatekintő tárgyaknak számítanak. Ha a Retro Rádió húszéves slágereket is játszik, akkor ezek a telefonok fokozottan retrónak tekinthetőek. Emlékszel még rájuk? Neked is volt ilyen telefonod?
Az előbb láttam egy cikket a következő címmel: „Ez a telefon három napig is töltés nélkül bírja”. Jót nevettem, mert ennek hallatán azonnal az eszembe jutottak a régebbi, még nem okos telefonjaim, amelyeknél tíz nap után már zavart, hogy újra tölteni kell őket.
Ha te is emlékszel még az ezredforduló körüli időszak mobiltelefonjaira, akkor olvass tovább!
Az életem első mobiltelefonja egy Alcatel One Touch Easy volt 1998-ban, hasonlóan a képen láthatóhoz. Sehol sem lehetett elhelyezni. Nem fért el a nadrágzsebbe, a kabátzsebet megsúlyosította, a női táskámban pedig szorosan mellé kellett helyeznem a zsebkendőt. A válltáskámban mindig az aljára csúszott, így nem hallottam meg, ha csörgött.
A csúcsidő – reggel 8-tól délután 4-ig – percenként 99 forintba került. Hónapok teltek el úgy, hogy soha nem hívtam senkit csúcsidőben. Ha mégis megtörtént, akkor olyan volt, mintha foghúzásra készültem volna. Csúcsidőn kívül pedig, ha jól emlékszem, 27 forintba került per perc. Az SMS-k küldésére és fogadására külön kellett bemennem a Westelbe, hogy szerződést kössek.
Az ezredforduló legnagyobb találmánya a számjelzés volt, amelynek havi díja 200 forint volt. Nekem nem sok értelme volt, hiszen még azokban az időkben is sok telefonszámot tudtam fejből, és mindig kéznél volt a határidőnaplóm, amelyben rendszerezetten vezettem a telefonszámlistát. Ez is mutatja, hogy tényleg a „retró tárgyak” kategóriájába tartozik.
Ó, mekkora varázslat volt, amikor megjelentek a rezgő telefonom is!
És mekkora üzlet volt a csengőhang biznisz! Emlékszel?
1999-ben 40 000 forintért vásároltam egy Nokia 5110-est. Volt piros és fekete előlapja, de a pirosat valahova elhagytam a lakásban, vagy talán az ufók lopták el, már nem emlékszem. A Snake, vagyis a kígyójáték volt a Nokia 5110 legfontosabb tulajdonsága. Minden szabad percemben játszottam vele, akár a fürdőkádban, a WC-n, unalmas előadások alatt. Még az is sikerült, hogy egy hónap után végigjátszottam a teljes pályát csont nélkül, és csak a rekordidőimet próbáltam folyamatosan megdönteni.
Szerintem világbajnok lettem volna ebben a játékban, ha rendeztek volna egy Snake kupát.
Nosztalgikus érzés, hogy az akkori telefonok képesek voltak kibírni akár két hétig is töltés nélkül. Persze, nem volt rajtuk internet, fényképezőgép, naptár, lépésszámláló vagy TikTok és Instagram. Nyilvánvalóan nem simogattuk őket egész nap (kivéve a Snake játék kígyóját…ugye!).
Régen előtte töltöttük fel a telefonunkat, mielőtt több napos konferenciára vagy nyaralásra mentünk. A töltőt soha többé nem hagytuk otthon, amikor a telefonunkkal elmentünk.
Úgy tűnik, én is egy retró tárgy vagyok, mivel az utolsó okostelefonomat is még 2013 előtt szereztem be. Az utolsó években egy Siemens telefonnal használtam. Anyám pedig a nyugdíjazása előtt vásárolt magának egy Nokiát Dominó feltöltőkártyával. 2021-es haláláig ugyanazt a telefont használta.
Kérdeztem, emlékszel még? Gyere a Napklub vagy Bouvet Petra szerzői facebook oldalakra, és beszélgessünk erről a régi (bár alig 25 éves) emlékekről!
